Mindig is Laura fan voltam. Talán azért mert a Szent Johanna Gimi sorozata végigkisérte a gyerekkoromat, talán azért, mert ahogy nőttem, egyre jobban tudtam azonosulni a szereplőkkel. 

Amikor tavaly októberben szemben találtam magam az új könyv borítójával csak annyit tudtam kinyögni, hogy Nem, nem és nem!!  Én még Bexit akarok!! Mindig is utáltam amikor lezárta a könyveit, utáltam, hogy egy másik világba kell átvonszolnom magam, és azt is utáltam, hogy mikor egyre jobban megszerettem az új könyvét, a régi sorozatokat már nem is akartam olvasni. És persze, most is ez lett. Az Ég veled eszméletlen könyv lett, nem fogok hazudni, hajnali 1-től, hajnali 6-ig olvastam. Nem lehetett letenni. Azóta is hetente újraolvasom, nem tudok elszakadni tőle.

Na de, nézzük először a SPOILERMENTES rövid storyt.

Ahogy a könyv hátulján már olvashattuk, a történet főszereplője ezúttal egy tizenegyedikes, Újvári Hanna névre hallgató bonyolult életű lány. Míg mások a nyáriszünet első perceit tankönyvégetéssel, vagy csak egyszerűen vihogással töltik, Újvári Hanna az igazgatóiban ácsorog három rémült iskolatársával együtt. A diribá az Iskolák Országos Versenyére akarja elküldeni őket, hisz nyolc év után végre a Szirtes gimnáziumnak is adnak részvételi jogot.    Néhány héttel később a négy versenyző és a kísérő tanáruk elindul a verseny helyszínére, ahol mindenki kedvesen fogadja őket. Vagyis majdnem mindenki...

És most a SPOILERES véleményt: (tényleg tele van spoilerrel, kérlek NE olvasd el, ha még nem végeztél TELJESEN a könyvvel)

Őszintén szólva, örülök, hogy végre egy olyan főszereplőt kaptunk Laurától, aki kirángat minket a valóságba. Először kelletésnek tűnt, hogy Hanna nem fogadta el a részvételi ajánlatot, de miután jobban belegondoltam az életébe, jobban megértettem. Annak pedig különön örülök, hogy ilyen jó kapcsolatban van az apukájával, mert talán észre sem vesszük olvasás közben, de szerintem nagyon sokat hozzátesznek a könyvhöz a telefonbeszélgetéseik (ez igaz a Hanna-nagyi beszélgetésekre is). Az is pozitív élmény, hogy Hanna végre kimozdul kicsit az anyukája betegsége után felépített konfortzónájából, így lassan megismerhetjük a valódi énjét, a szomorúság, a bűntudat, és az egyéb olyan érzések alatt, amiket nem is kellene éreznie. Nemtudom, ti hogy vagytok vele, de Máté nekem soha nem volt olyan szimpatikus. Látszik rajta, hogy nyerni akar, és a haverkodással próbálja palástolni a többiek felé. És a végére hagytam az aktuális ,,szőke" hercegünket. :) Az eddigi könyvek közül nekem Kornél a legszimpibb, mert kisebb az egója, mint Márknak, jobb a humora, mint Norbinak, udvariasabb, mint Szasza, és reálisabb, mint Cortez. A kajakos létéről szerintem nem sokat kell mondanom, maximum annyit, hogy számos kedvenc részem kiesne a könyvből, ha Laura mondjuk focistának írta volna. :)

Összességében örülök a könyvnek, és a második részt is várom, kiváncsi vagyok hogyan alakul a Szirtes gimi helyzete.

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem segítettem. :)     

                                                                                                             Bogi